Új rovatunkban olyan gyermekeket mutatunk be, akik a képernyők bámulása helyett valamilyen hasznosabb elfoglaltságot választottak, akik választásukkal talán más gyermekek és szülők számára is kedvet teremthetnek egy-egy tevékenység kipróbálásához.
Elsőként két olyan gyereket ismerhetünk meg, akik két nagyban eltérő sportban találták meg az örömöt és sikert hozó hobbit, azonban mindkettőjükben közös, hogy úgy érzik, előnyükre vált a sportba fektetett energia.
Jeromos Álmos fiatalkora ellenére sikert sikerre halmoz választott sportágában: a dzsúdóban.
„Sokkal kitartóbb lett, amióta rendszeresen jár edzeni. A sport megtanította őt arra, hogy ne adja fel, bármi történjék is” – mondta Jeromos Enikő, Álmos édesanyja.
A sportolást érdemes elkezdeni már egészen fiatal korban, és nem csak azért, mert a rendszeres testmozgás jótékony hatással van a szervezetre és segít levezetni a felesleges energiát. Azáltal, hogy a gyerekek sportközösségbe kerülnek, jó irányba húzzák és ösztönzik egymást.
Enikő elmondta, hogy amióta Álmos dzsúdózik, azóta más sportok iránt is sokkal fogékonyabb, bármi érdekli, ami mozgással kapcsolatos. Vagyis a mozgás a gyerek élete részévé válik, ami nagyon fontos a kiegyensúlyózott mindennapokhoz. A tanulásban is hasznát veszi annak a motivációnak, amit az edzéseken és a versenyeken kap.
"Ha győzelmet arat vagy jó eredményt ér el egy sporteseményen, akkor az akkora lendületet ad neki az élet minden területén, hogy mindenhol jól akar teljesíteni. Az edzések jelenleg heti háromszor vannak, a versenyek általában hétvégére esnek, ami igényel némi szervezést szülői oldalról is. Ez általában nem okoz gondot, mivel egy olyan erős mag alakult ki a szülői közösségen belül is, amelyik mindig megoldja a gyerekek felügyeletét" - fogalmazott Enikő.
Jeromos Álmos a dobogó legfelső fokán
Sályi Roland fantasztikus sakk játékos, aki egészen kicsi gyerekként találta meg azt az elfoglaltságot, amiben igazán tehetséges.
Őt családi körben ismertették meg először a sakkal – még az előkészítő osztály előtt. Amikor Roland elkezdte a nulladik osztályt és elkezdett csoportos foglalkozásokon is sakkozni, nagyon hamar felfigyeltek rá. Egyik napról a másikra hívták be a szülőket az iskolába, ahol közölték, hogy a gyerekük nagy tehetséggel van megáldva, és remek érzékkel nyúl a sakkbábuk után.
Ezt követően már tudatosan kezdtek el foglalkozni a fiú tanításával. Heti több alkalommal, 2-szer, 3-szor is elment Roland az edzésekre, de otthonról soha nem nehezedett rá nyomás. A szülők azt szerették volna, ha a fiúk saját maga miatt akar foglalkozni a sakkozással.
Volt időszak, amikor Rolandot jobban érdekelte a foci, bár a sakkot akkor sem hagyta abba. Viszont a két sport együttes gyakorlása annyi szabadidőt emésztett fel az iskolai kötelezettségek mellett, hogy a szülei úgy döntöttek, válaszút elé állítják. Ennek mindössze annyi volt az oka, hogy nem akarták már ilyen fiatalon túlterhelni a fiúkat.
Roland akkor a sakkot választotta. Jól döntött, hiszen az eredményei magukért beszélnek, rengeteg örömet szerez mind saját magának, mind a családjának. Ráadásul a sakk tökéletesre csiszolja a logikát, fejleszti a memóriát, és segít a matematikai feladatok könnyebb megértését is.
Roland édesapja, Sályi Zoltán elmondta, hogy rengeteg edzésre viszik a fiút, heti három csoportos alkalom van, amikor 4-5 gyerekkel foglalkoznak, heti egyszer pedig az edző csak Rolanddal van, olyankor csak az ő egyéni képességeire koncentrálnak. A szülők azt mondják, nincs hátránya annak, hogy a gyerekeket ilyen szinten lekötik, hiszen amíg Roland szereti és akarja csinálni, addig mindenben támogatják őt.
Ha valaki szeretné sakk szakkörre beiratni a gyermekét, megteheti a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban vagy a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban, ahol fel lehet keresni az aktív sakk klubokat.